Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szórványos fertőző betegségek

2008.03.22

Ebbe a csoportba vírusos és baktériumos fertőzések betegségegyüttese tartozik, amelyet a legtágabb értelemben náthaként jelölhetünk, azonban speciális esetekben különböző kórokozói és a legkülönbözőbb megjelenési formái vannak. Ilyen fajta megbetegedések szórványosan lépnek fel, legtöbbször ősszel. A szervezet képez ellenük antitesteket. A kórokozók közül néhány valószínűleg állandóan jelen van.felismerhetően akkor következik be a megbetegedés, ha más fertőzések vagy a stressz a kórokozók elterjedéséhez optimális körülményeket teremtenek.

 

Nátha(Mycoplasmózis)

A náthát nagyon apró, a mycoplazmákhoz tartozó kórokozók idézik elő. Többnyire az egész állomány és ráadásul a vedlési időszakban betegszik meg, amikor a szervezet védekezőképessége nyilvánvalóan amúgy is legyengül.

A fertőzést az egyik galambról a másikra az elszennyeződött takarmánnyal, ivóvízzel, etető-és itatóedényekkel ill. testi kontaktussal ("csókolózás") terjed és az újonnan vásárolt állatokkal történő kontaktussal, a túl nagy elhelyezési sűrűséggel, a párás levegővel, az elégtelen tisztasággal, valamint férgekkel, kokcidiumfajokkal, szalmonella baktériumokkal és más betegség kórokozókkal még tovább fokozódhat. A nátha első jelei a vízszerű orrfolyás, a garatban szürkés lepedékek fedezhetők fel, a garat gyulladásba jöhet és megduzzadhat. Néhány nap múlva vízszerű orrfolyás gennyes nyálkába megy át, a felső csőrkáva és orrdudor piszkos szürkévé szineződik. Erősebb megbetegedéskor légzési problémák jelentkeznek. Néhány esetben a betegség csak a hörgő és sípoló légzésvétel útján ismerhető fel, amelyet különösen este és éjszaka lehet világosan hallani.

 A beteg állatok kedvtelenek nem szeretnek repülni. Ezenfelül a légzsákokon gyulladásos gócok alakulnak ki, amelyekből olyan válladék ürül, amely bakteriális másodlagos fertőzést is előidézhet. A légzsákokon kialakuló maradandó sérülések a röpképesség tartós sérüléséhez vezetnek. A súlyosan beteg állatokat háromszor 6 órás időközökben adott spectinomycin injekcióval lehet kezelni. Minden esetre a teljes állománynál az állatok külön-külön kapszulával történő kezelése és az oxytetracylines (Terramycin) ivóvizes kezelés vagy más antibiotikummal történő kezelés az állatorvos utasításai szerint szintén segíthet.

 

Ornitózis

images--1-.jpg

Vírusos betegség, melyet a chlamidiák okozzák. Az antitest vizsgálatok kimutatták, hogy minden harmadik galamb fertőzött. Az ornitózis főként szeptembertől novemberig szokott jelentkezni. A betegség lefolyása a növendék állatnál a legsúlyosabb. a fertőzött idősebb állomány látható betegségtüneteket nem mutat. Először a könnyezést okmozó kötöhártyagyulladáson ismerhető fel, miközben a fejtájékon lévő tollak összetapadnak. A chlamidiák a belső szervezetben, a májban, lépben és a csontvelőben is megtelepedhetnek és ott a tesi sejteket rombolják. A kórokozók az ürülékekkel és az etető-és itatóedényekkel történő közvetlen kontaktus útján terjednek, illetve a levegővel is terjedhetnek.

 A közönyössé váló állatok kevesebb táplálékot vesznek magukhoz, és vízfogyasztásuk emelkedik. Legtöbbször egyoldalon lép fel a szemek kötőhártya gyulladása. A kezdetben vízszerű folyás gennyessé és nyálkássá válik. Előrehaladott állapotban a szemhéjak gyakran összeragadnak. A könnycsatornák eldugulásával a könnyzacskó jelentősen megnövekszik. Ha másodlagos bakteriális fertőzéssel jár együtt, akkor a szaruhártya elhomályosodásához és vakságához vezethet. De Kb. 14 nappal később rendszerint javulás áll be és 3 hét elteltével a betegség külsőleg már alig ismerhető fel.

Mivel a szemek megbetegedése jellemző viszketési érzéssel jár együtt, a galambok a szemüket mellkasoldalának tollaiba törölgetik és igyekszenek megszabadulni a válladéktól, ennek következtében a tollakra tapadt nyálkás, hurutos válladék láthatóvá válik. Néha a betegség a légutakon keresztül támad, ezért a galambok nyitott csőrrel lélegeznek, különösen ha légzsákgyulladás és tüdőgyulladás is kapcsolódik a fertőzéshez. Így hörgő nátha alakul ki, amely világosan érzékelhető. Mivel a chlamidiák antibiotikumtartalmú készítményekre érzékenyek, lehetséges a hatásos kezelés.

A súlyosan megbetegedett állatok két alkalommal oxytetracylin injekciót kapnak 24 órás időközönként. A teljes állományt kapszulákkal vagy az ivóvíz klórtetracyclinnel történő kezelésével gyógyíthatjuk. Nagyon jól bevált az a módszer, hogyha az ivóvizes kezelész háromszor 5 napon át két-két napos szünettel végezzük.  

 

Galambhimlő

img_3559.jpg

A galambhimlőt a vírusok idézik elő. A megbetegedett állatokon kiütéses kiemelkedések jelennek a csőr környékén, miközben a szájüregben és a garatban is túrószerű lerakódások keletkeznek. A himlős kiütések viszonylag ritkán lépnek fel. A galambhimlő vírusa speciális vírusfajta. A kórokozók a fertőzött állatok bőr-és nyálkahártya sejtjeiben élnek, ahol súlyos állapotot alakíthatnak ki. A nyállal, az orrváladékkal és a könnyfolyadékkal ürülnek ki a szervezetből. A fertőzés a fertőzött takarmánnyal vagy ivóvízzel történő kontaktus útján történik. A levegővel történő fertőzés sem kizárt.

A himlőfoltok megjelenése nem csak a csőrtájékon, hanem a szemek környékén és a lábakon is várható. Másodlagos fertőzések következtében kellemetlen gennyesedések is felléphetnek. A növendék állatok sokkal fogékonyabbak mint az idősek, legalább is a betegség lefolyása sokkal intenzívebb náluk.

Ha a himlős megbetegedés a külső bőrfelületekre korlátozódik, akkor 1-2 hét alatt az egész betegség "lecseng", miközben a galambok aránylag jól átvészelik. Ha azonban a galambhimlő a nyálkahártya-kiütéses alakjában jelenik meg, akkor a gégefő és a torok tájékában lévő kiemelkedések, felrakódások akár fulladás vagy éhezés miatti halált is okozhatnak.

Himlős megbetegedéseknél súlyosabb esetekben az állatorvosok 6 órás időközönként négy alkalommal beadandó spectinomycin injekciót ajánlanak. A teljes állomány kezelését sem szabad elhanyagolnunk, amelyet kapszulákkal vagy klórtetracyclin ivóvízbe történő adagolásával hajthatunk végre. Ezenfelül hetente négyszer klórtetracyclinnel történő utókezelést is ajánlatos elvégeznünk.

A galambhimlővírus okozta betegség kitörését a teljes állománynak speciális oltóanyaggal történő beoltásával akadályozhatjuk meg. Ezt az oltóanyagot, amely legyengített himlővírusokat tartalmaz, ecsettel a felsőcombba dörzsölik be.

A betegség megjelenésekor is van még lehetőség megfelelő vakcina beadására. Ha a galambok átvészelték a himlős fertőzést, akkor a bennük képződött ellenanyagok a jövőben megnyuktató védelmet biztosítanak.

 

Paramyxo

brieftaube-paramyxo-endstadium.jpg

A galambok újfajta betegségét először 1982-ben Olaszországban állapították meg. Rövid idő leforgása alatt egész Európában elterjedt. Az első számunkra ismert betegségtünetek Németországban 1982-ben egy bajorországi galambállományban jeletkeztek. Ezután ezt a betegséget ill. a betegség elleni antitesteket Európában mindenütt kimutatták a galambokban. A fogékonyság és a betegség lefolyása nagyon különböző. A paramyxo vírussal történő fertőzés után három naptól három hétig léphetnek fel az első tünetek. Az állomány nagy része többnyire lényegesen nagyobb mennyiségű vizeletet ürít a vesesérülés miatt; a kiürített folyadékmennyiségek víztócsával hasonlíthatók össze. Az állatok ennek megfelelően szomjasabbak és a hiányzó jó közérzetük miatt csak csökkent mennyiségben vesznek magukhoz táplálékot. A vese megbetegedése mellett, a központi idegrendszer zavarai is megfigyelhetők. Vannak olyan állományok is, amelyekben a vesebetegség nélkül jelentkeztek a központi idegrendszer zavarai, amelyek egyik vagy mindkét láb és szárny bénulásos jelenségeiben nyilvánulnak meg. A tüneteket nem szabad a súlyos kokcidiózisos állapot hasmenésével és a szalmonellózis láb-és szárnybénulásaival összetéveszteni. Az említett tünetek ellenére a betegség néhány nap alatt lecseng.

paramyxo4-300x292.jpg

A poliurea a központi idegrendszeri tünetekkel függhet össze. Miközben egyes állományokban csak kevés állat betegszik meg, addig más állományokban a galambok 5-30 %-a is megbetegedhet. Bizonyos esetekben akár az állomány 80 %-át is megtámadhatja a betegség. A mérsékelt fokú idegkárosodások a fejnek a hosszanti tengely mentén történő kitekerésében és abban nyilvánulnak meg, hogy a galamb képtelen a fejét a helyes vagy kívánt irányba fordítani. Ilyen galambok a kikeresett célra többszöri kísérlet után sem tudnak rárepülni. Súlyos zavarok esetén a fej akár 180 -kal történő kitekerése is előfordulhat, miközben a galamb a fejtetővel a talajt súrolja. Fokozott ijedősség és gyakori forgómozgás is együttjár ezekkel a tünetekkel. Hirtelen külső ingerek, mint a többi galamb felröppenése vagy egy ajtó kinyitása, ezeket a központi idegrendszeri zavarokat ismételten vagy fokozottan kiválthatják. A forgómozgás kontrollálhatatlan bukfencekbe válthat át. Miközben egyes állatok képesek a tápláléknak az etetőedényből történő felvételére, mivel mindig találnak egy magot, ha mellé is csipkednek, más állatok hónapokon át történő mesterséges etetés ellenére sem képesek, a magvakat egyedül felcsipkedni. Sokszor a betegséggel kisebb duzzanat is együttjár, legtöbbször az egyik szemük szokott megduzzadni, amely a szemhélyak közötti rés leszűkülését okozza. A klinikai elváltozások nagyon különböző módon mutatkoznak meg. A jó tenyészértékű állatok is hetek vagy hónapok múltán kikezelhetők.

Kórokozójaként 3 paramyxovírust azonosítottak. Ebbe a csoportba tartozik az ember kanyarójának, a kutya szopornyicájának és a szárnyasok Newcastle betegségének kórokozója. A diagnózis könnyű, mivel a leírt tünetek alapján azonnal felismerhető a betegség. Ha nem vagyunk teljesen biztosak benne, akkor kérjünk ürülékvizsgálatot a férgesség, a kokcidiózis és szalmonellózis megállapítására, hogy a paramyxovírusos fertőzést ésszerűen tudjuk kezelni.

 

A paramyxovírus elleni védekezés: A vírusos betegségek közvetlen gyógyszeres  kezelése nem 

1102_b54.jpg

lehetséges; az antibiotikumok nem hatásosak ellenük. Ezzel szemben ésszerű megoldás, a galambok szervezetét a másodlagos tünetek ellen védeni. A folyadékkal fokozott mértékben ürülnek ki a szervezetből az ásványi anyagok és a nyomelemek. Az ivóvíz elektrolitoldattal történő dúsítása hozzájárulhat ahhoz, hogy galambjaink ezeket a kiürült anyagokat gyorsan pótolják. Vitaminkoncentrátumok adásával szintén támogatjuk a szervezet ellenállóképességét és segítünk az állatoknak abban, hogy gyorsabban váljanak egészségessé. Az ivóvíz, a galambház és a berendezések fertőtlenítését szintén tanácsos elvégeznünk.

A paramyxovírusos betegség elleni egyetlen hatásos védekezés egy védőoltásból áll, amelyet alapvetően megelőzésként kell a galamboknak adni. De melyik tenyésztő hagyna elpusztulni értékes tenyészállatokat egy védőoltás elhanyagolása miatt? Amíg régebben csak fél évre biztosítottak az oltóanyagok védettséget, addig az elmúlt években már egész évben védettséget biztosító vakcinák is kaphatók a kereskedelemben. Mindenesetre fontos az, hogy a rendezvényeken, ahol megkövetelik a megfelelő védőoltások meglétét, az oltási határidőket betartsuk. Az optimális oltóanyagmennyiség galambonként 0,25 ml. Az oltás felülről a nyak bőre alá történik és az állatoknak nem árt. Az oltás miatti betegségek nem ismertek az elmúlt évekből. Érdekes módon a téli hónapokban a be nem oltott állományoknál nem figyeltek meg új megbetegedéseket. Mivel a kiállításokon több állományból származó galamb kerül egy légtérbe, a kölcsönös fertőzés esélye nem kizárt. A postagalambok még szorosabban ülnek egymás mellett a felbocsátás helyére történő szállításkor a kabinokban. Ahhoz, hogy a paramyxovírusos megbetegedést ellenőrzés alatt tudjuk tartani, minden eladásra szánt értékes tenyészgalambot paramyxovírus elleni oltási igazolvánnyal lássunk el. A kiállítási galambokhoz szintén szükséges az oltási bizonyítvány, és a postagalambok esetén az egész galambállományhoz szükséges az oltási bizonyítvány bemutatása. A teljes állomány alapbetegségek elleni beoltása nem jár nagy vesződséggel, mivel tavasszal vagy ősszel egyidejűleg minden galambnál elvégezhető. A növendék galamboknál azonban ajánlatos, 3-4 hetes választási korban oltást végezni, mivel a tojásban átadott védőanyagok erre az időre elvesztik a hatásukat. Rendezvényeken, kiállításokon azt szokták kérni a tenyésztőktől, hogy az oltást a beszállítás előtt legalább négy héttel végezzék el.

 

 

A következő séma az oltási határidők könnyebb áttekinthetőségét szolgálja:

 

Versenygalambok: 4-6 héttel a párosítás előtt az éves hatású oltóanyaggal.

Tenyészgalambok: 3-4 hetes korban és hat hónap múlva (fél évig védettséget biztosító oltóanyaggal).

Az őszi oltás mindig augusztus/szeptemberben történjen, lehetőleg jóval a vedlés előtt.

Az élő vírusokat tartalmazó oltóanyagok az állatorvosi intézeteink tapasztalatai szerint orvosi okokból elkerülendők. Alapvetően minden oltást állatorvos adjon be!

Az idejében beoltott állománynál újabb megbetegedések nem lépnek fel. A hanyagság ilyen téren azonban kétségtelenül betegségekhez vezethet. A tapasztalat azt mutatja, hogy az oltásokat rendszeresen kell végezni, hogy minden galamb megfelelő védettséggel rendelkezzen.      

 

Forrás: 

Dr. Meleg István - A galamb és tenyésztése

Fotók:

 

http://www.guvercinyasabir.com/hastbelirt.html

 

http://english.peopledaily.com.cn/200511/03/eng20051103_218689.html